Ismét beköszöntött a tavasz, ezért már itt az ideje felkészülni a következő fűtési szezonra. A felkészülés során nemcsak a fűtési berendezések kötelező karbantartására kell figyelemmel lenni, hanem a fűtési rendszer átalakításoknak is ez az ideje, de akár ide érthetjük a szilárd tüzelőanyagok beszerzésének idejét is. A fűtési rendszer korszerűsítése praktikusan nyárra kell, hogy essen, azonban gázüzemű rendszerek esetén szükséges időt hagyni a megfelelő tervezésre és a hatósági jóváhagyatási folyamatokra is. Cikksorozatunkban ezért kitérünk a fűtési módok buktatóira és levegőminőségi szempontból történő értékelésükre is, beleszőve javaslatainkat is. Különösen fontos ugyanis, hogy ezeket a tüzelőberendezéseket biztonságosan, a lehetőségek szerint környezettudatosan használjuk.
Hazánkban továbbra is a lakossági fűtés, a hulladék illegális égetése, valamint a közlekedés okozza az alapvető levegőszennyezési problémát. Ezért is igényel nagy körültekintést az, hogy a különböző fűtési módok közül kiválasszuk a nekünk megfelelőt, természetesen szem előtt tartva azt is, hogy gazdaságosan, a levegőt nem szennyezve teremtsük meg az otthon melegét.
Abban az esetben, ha van lehetőségünk rá több alternatíva közül is választhatunk. Sokféle fűtőeszközt ismerünk, attól függően, hogy milyen energiaforrást használnak -, lehetnek: gázüzemű fűtőeszközök, (gázkazán (cirkó), konvektor, parapetes gázfűtő, gázüzemű hősugárzó, gázkandalló) elektromos fűtőeszközök, (elektromos radiátor / olajradiátor, ventilátoros hősugárzó, infrapanel, kandalló hatású elektromos fűtő, hőtárolós kályha, elektromos padlófűtés, split klíma / hőszivattyú (fűtési üzemmód),) szilárd tüzelésű fűtőeszközök, (cserépkályha, fakályha, vegyes tüzelésű kazán, pelletkályha / pelletkazán, sparhelt (fatüzelésű tűzhely)). Vannak emellett folyékony tüzelésű fűtőberendezések is (kerozinos hősugárzó, olajégős kazán), mobil és alternatív megoldások is. (hordozható gázfűtés (PB palackos), hősugárzók, hőfólia / infra padlófűtés, hőventilátorok, és már van bioetanol kandalló is.)
Magyarországon a szilárd tüzelésű fűtőeszközök sajnálatos módon még igen elterjedtek, és pontosan ezeknek az eszközöknek a használata igényli a legnagyobb figyelmet, mind a biztonság, mind a levegőtisztaság témájában. A lakossági fűtésben használt tüzelőberendezések akkor működnek biztonságosan és gazdaságosan, ha megfelelően kezeljük és rendszeresen karbantartjuk őket. A nem megfelelő használat nemcsak magasabb fogyasztást, hanem akár életveszélyes helyzetet (füstmérgezés, tűz) is okozhat.
Az alábbiakban foglaljuk össze a legfontosabb tudnivalókat a szilárd tüzelőanyaggal működő berendezések – mint a kályhák, kandallók, vegyestüzelésű kazánok – helyes használatáról. A helyes tüzelési mód nemcsak a fűtési költségekre van nagy hatással, hanem a család egészségére, a fűtőberendezés élettartamára és a környezetre is. A megfelelő tüzeléstechnika jelentősen csökkenti a füstképződést, a károsanyag-kibocsátást, valamint a kémény kátrányosodás veszélyét is.
Az a legfontosabb, hogy a készüléket mindig tűzvédelmi előírásoknak megfelelő távolságban helyezzük el a falaktól, bútoroktól, éghető anyagoktól. Figyeljünk oda arra is, hogy stabilan és vízszintesen álljon. A fűtési szezon kezdete előtt pedig érdemes szakemberrel ellenőriztetni, hogy használatra alkalmas műszaki állapotban van-e a berendezés és nemcsak maga a tüzelőberendezés, hanem a füstgáz-elvezetés is, azaz a kémény.
Nagyon fontos körültekintően megválasztani a megfelelő tüzelőanyagot. A hatékony és tiszta égés legfontosabb feltétele a száraz, legalább 1,5–2 évig szárított, 15–20% nedvességtartalmú tűzifa, azaz csak száraz fát lehet használni. A beszerzési idejük adott évre már célszerűen a megelőző év nyara, de legrosszabb esetben is adott év nyara. A tárolás is különösen nagy jelentőséggel bír, csak úgy szabad tárolni a tüzelőanyagot, hogy eső ne érje és megfelelő szellőzés biztosított legyen.
A keményfák (tölgy, bükk, gyertyán) hosszabb égési időt adnak és magasabb fűtőértéket. A nedves fa égésekor a hő jelentős része a víz elpárologtatására megy el, így sokkal kisebb a fűtőértéke, ellenben több füst, kátrány, korom és más káros anyag keletkezik. Ráadásul nagyon megnő a kéménytűz kockázata is. Semmiképpen nem szabad elégetni a festett, kezelt fát, vagy penészes tüzelőt, a bútorlapot, az OSB lapot, a műanyagot, a gumit, a ruhákat, a cipőket, a lakástextilt, és persze a háztartási hulladékot. De sajnos az is rossz megoldás, ha nagy mennyiségben tüzelünk a papírhulladékkal. Ezek égetése törvénytelen, súlyosan egészségkárosító hatása van és még a kályhát vagy a kazánt is tönkreteszi.
A jó tűz alapja a helyes begyújtási mód, a legtisztább módszer a fentről gyújtás, amely során a nagyobb fahasábok kerülnek alulra, erre tesszük a kisebb hasábokat, majd legfelülre helyezzük a gyújtóst (száraz, aprított fa + begyújtó kocka) felülről kell meggyújtani, és biztosítani kell a megfelelő mennyiségű levegőt az égéshez és kész is vagyunk. A jó levegőellátás a tűz motorja, a fa tökéletes égéséhez sok levegő kell, főleg az indulásnál. Ezért figyeljünk oda, hogy a levegőszabályzó legyen teljesen nyitva. Ez a technika egyenletesebb égést, kevesebb füstöt és kátrányt, és sokkal tisztább kéményt eredményez.
Oda kell arra is figyelni, hogy a tűz gyorsan érje el az üzemi hőmérsékletet. Ha azt látjuk, hogy a láng világos és élénk színű akkor minden rendben van, de ha folytot, sötét, „lustálkodó” lánggal ég, szükség van még egy kis levegőre. A „fojtott” égést azért kell kerülni mert rengeteg kátrányt eredményez, veszélyes és pazarló. De a túl sok levegő sem jó mert akkor meg túl gyorsan ég el a fa. Arra is fontos oda figyelni, hogy hogyan töltsük után a kályhánkat, erre a jó módszer ha a parázsra helyezünk 1–2 nagyobb hasábot, majd megnyitjuk a levegőellátást, hogy gyorsan be is gyulladjon, akkor lehet visszavenni a levegőellátást az optimális szintre amikor már stabil a láng. Ha az égéstérig megtömjük a fűtő berendezést fulladni fog a tűz és sok kátrány képződik.
A biztonság szempontjából létfontosságú a kémény karbantartása. Évente legalább egyszer, kazán esetén fűtési szezonban legalább két alkalommal, szükséges hívni a kéményseprőt. A hamutálca rendszeres ürítése is szükséges, a kazánoknál pedig a hőcserélő felületek tisztítására kell odafigyelni. Az látszik, ha jól működik a tűz, hiszen világos, élénk színű a lángja, szinte áttetsző, fehéres füst száll a kéményből, nincs visszafüstölés és egyenletes a hőtermelés is. Azonban a helytelen tüzelésnek is megvannak a jelei, vastag fekete füst száll a kéményből, a tűz sötét, lomha lánggal és, kátrány szivárog a kályhaajtón vagy csöveken, gyorsan kormolódóik az üveg és gyakori kéménydugulás. Ha ezt tapasztaljuk, valószínűleg nedves fát használunk vagy rosszul állítottuk be a levegőt. Összefoglalva a tiszta, hatékony és biztonságos tüzelés három alapelve az, hogy csak száraz, megfelelő tüzelőanyagot használjunk. Fentről gyújtjuk be a tüzet, adjunk neki elegendő levegőt, és rendszeresen tartsuk karban a fűtőeszközt és a kéményt. A helyes tüzeléstechnika nem csupán a berendezés védelmét szolgálja, hanem jelentősen csökkenti a fűtési költségeket, a légszennyezést és a balesetveszélyt is.